Hadifoglyok Pest megyében 1914-1921

A katonai szempontból reménytelen helyzetbe kerülő katonák a világtörténelem kezdete óta megadással próbálták megmenteni életüket; ezzel magukat teljes mértékben a győzteseknek szolgáltatták ki. A genfi és hágai hadijogi egyezmények szabályozták a fogságba esett katonák életkörülményeit. Ezek szerint a hadifogoly tiszteket egyáltalán nem volt szabad munkára fogni, a tiszthelyettesek munkafelügyelőként, a legénységi állomány tagjai pedig munkásként nyerhettek alkalmazást.

Az I. világháború kitörését követő hetekben az osztrák-magyar hadvezetés számára is világossá vált, hogy valami jelentős mértékben megváltozott a korábbi idők háborúihoz képest, mégpedig a hadifoglyok száma nagyságrendekkel múlta felül a korábbiakat. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén 1916 első felében már több mint egymillió ellenséges katona tartózkodott fogságban. A jelenség felkészületlenül érte mind a katonai, mind a civil hatóságokat. A probléma először közigazgatási jellegűnek tűnt. Hol lehet az ellenséges katonákat elszállásolni és biztonságosan őrizni? A ceglédi polgármester 1914. szeptember 3-án táviratban kért segítséget Fazekas Ágoston Pest megyei alispántól, miszerint a városban tartózkodó 25 rendőr nem tudja a közbiztonság fenntartását és az Aradról átvezényelt 888 hadifogoly őrzését megoldani.

Az 1914 nyarától folyamatosan kézbesített behívók hatalmas munkaerőhiányt eredményeztek a gazdaságban, a Pest megyei településekről több mint 110 000 férfi vonult be katonai szolgálatra. A kieső munkáskezek pótlására 1915-től érkeztek hadifoglyok, akiknek többsége a cári Oroszország alattvalója volt. Nemzetiségi szempontból oroszokon kívül ukránok, moldávok, lengyelek kerültek Pest megyébe. Természetesen az Osztrák-Magyar Monarchiával hadban álló többi ország katonái (románok, szerbek, montenegróiak, olaszok) is felbukkantak itt.

A hadifoglyok száma Pest megyében 1915 második felétől robbanásszerűen emelkedett, 1916 végére elérte a 40 000-t. Az ide vezényeltek fele a mezőgazdaságban kapott munkát, a fennmaradó hányad pedig az ipari üzemeknél, illetve a közvetlen katonai felügyelet alatt működő vállalatoknál dolgozott.
A hadifoglyok hazaszállítása már 1918 elején napirendre került. A bukaresti és breszt-litovszki békék megkötése után a román és orosz hadifoglyok hazatérésével számoltak a hatóságok. A többiek hazatérésére 1918 novemberében került sor. A szovjet-oroszországi polgárháború miatt az orosz hadifoglyok hazatérése elmaradt, azt csak az 1921-ben megkötött rigai egyezmény tette lehetővé, de nem tette kötelezővé. Ez év végén 271 orosz fogoly nyilatkozott arról, hogy nem kíván hazatérni hazájába. Legtöbbjüknél a maradás hátterében a családalapítás, a könnyebb megélhetés, illetve a politikai változásoktól történő idegenkedés állt.

 

A galériát összeállította: Dr. Schramek László Péter

Az iratok előkészítésében közreműködött: Tóth Bence Péter

Idegen katonákkal és civilekkel eljárás

Idegen katonákkal és civilekkel eljárás

Idegen katonákkal és civilekkel eljárás

Idegen katonákkal és civilekkel eljárás

Segélykérés a hadifoglyok őrzéséhez

Segélykérés a hadifoglyok őrzéséhez

Szórólap a hadifoglyok halellátásáról

Szórólap a hadifoglyok halellátásáról

Kimutatás a hadifoglyok számáról

Kimutatás a hadifoglyok számáról

Vöröskeresztes hölgy látogatása

Vöröskeresztes hölgy látogatása

Hadifoglyok tömeges szökése

Hadifoglyok tömeges szökése

Hadifogolytörzslap

Hadifogolytörzslap

Hadifoglyok fényképe

Hadifoglyok fényképe

Hadifoglyok fényképe

Hadifoglyok fényképe

Hadifoglyok hazatérése

Hadifoglyok hazatérése

Törley József pezsgőgyárának levele

Törley József pezsgőgyárának levele